Történetek a gembáról sorozat
A szakmai cikk elolvasásához szükséges idő: kb. 3 perc
Szerző: Antal Ágnes – lean coach
Háttér
Termelési környezetben evidens, hogy tervezik a gyártást. Jellemzően van egy havi, heti, napi, műszakos, sőt, órára lebontott terv. Pontosan megvan, mit, mikor fognak gyártani, melyik gép megy majd, milyen kihozatallal.
De mi a helyzet a logisztikával? A beérkeztetés általában kiszámíthatóbb (ha nincs dugó, nem robbant le a kamion stb.), de a gyűjtés az esetek többségében teljesen kiszámíthatatlan. Rendszerint nem tudjuk, mit, mennyit, kinek kell komissiózni. Nehéz tervezni, ergo nem is jellemző.
Márpedig terv az kell! Mégpedig azért, hogy tudjuk, mitől tértünk el! Elég faramucin hangzik, tudom. Mégis, azt tapasztalom, hogy a terv megléte minden munkaszervezés alapja.
Mi a probléma?
Nézzünk egy példát! Egyik tagvállalatunknál kisméretű, hasonló paraméterekkel rendelkező alkatrészek komissiózását vizsgáltuk. A hatékonyság, azaz a rendelési sor/óra mutató növelése volt a cél.
A jelenlegi helyzet azt mutatta, hogy bár minden nap eltérő mennyiségű volt a gyűjtendő sorok száma, mégis felfedezhető volt egyfajta mintázat, tendencia a hét napjait és a hónapot illetően. Lehetett tudni, kb. mi várható hétfőn vagy szerdán, illetve a hónap elején-közepén-végén.
Megfigyelések
A gyűjtési listák „aki kapja, marja” alapon kerültek a dolgozókhoz, ami alkalmanként viszályt szült. A munkaszervezés során viszonylag nagy pufferrel számoltak a munka befejezését illetően. Egy átlagos teljesítményt vettek alapul, pedig tudták azt is, hogy melyik dolgozó jellemzően milyen sebességgel gyűjt, ki a gyors, ki a lassú, ki a precíz stb. Így állítólag előfordulhatott akár még az is, hogy a dolgozók kitöltötték a rendelkezésükre álló időt…
Kísérletek és megoldás
Jó pár mérést és megfigyelést követően sikerült olyan tervet készíteni, ami az adott sorok száma és a gyűjtők sebessége alapján (természetesen még pár egyéb körülmény figyelembevételével) viszonylag pontosan mutatta, hogy a különböző gyűjtési listáknak mennyi a munkaidőigénye. Ez lehetővé tette egyrészt, hogy a műszakvezetők pontosan tudják, melyik lista mikor lesz kész (azaz pl. kiszállításra előkészíthető), illetve azt is, mikor kezdheti a következő feladatot a dolgozó.
Minő meglepetés, a kísérletek során kiderült, hogy hát nem is úgy van az („én szóltam előre!☺️”). Hát persze, hogy nem úgy van, hiszen mindig lesz eltérés! Nincs két egyforma munkatartalmú lista, nincs két egyforma nap, nincs két egyforma ember. Nem gépek dolgoznak gombnyomásra. Nem mindegy azonban, hogy fél óra az eltérés vagy öt perc. A fél óra egyértelműen azt mutatja, hogy valami gikszer van.
És miért hasznos ez számukra? Mert azonnal tudnak reagálni! Rögtön utána tudnak járni, mi történt. A dolgozónak valami nehézsége akadt? Egy problémát kellett megoldania? Vagy csak egyszerűen ez a lista más volt, például nagyobb volt az egy sorra jutó mennyiség. Ilyenkor rövid reakcióidővel újra lehet tervezni, be lehet segíteni. Nem órák múlva, esetleg csak a műszak végén derült ki, hogy csúszás van. Azonnal be lehetett avatkozni.
A pontos rálátás miatt kiszámíthatóbbá vált a munka, precízebbé a szervezés. A „maradék” fél/egy órák már nem tűnnek el az éterben. Mellékhatásként pedig megszűntek az ellenségeskedések, ugyanis a műszakvezető mindenkinek előre kiosztja a gyűjtendő listákat.
Konklúzió
A logisztika mindig kiszolgál: gyártást, ügyfeleket, cégeket. Rendszerint egy mostohagyerek, akit ide-oda rángatnak, akitől mindig csak elvárnak. Ez rettentően meg tudja nehezíteni a tervezést, ami azonban még így sem lehetetlen!
Mindig van törvényszerűség, mintázat, tendencia. Ha ezt megtaláljuk és készítünk egy tervet, akkor egyrészt lehetővé tesszük a kapacitások magasszintű kihasználását, másrészt minimálisra csökkentjük a reakcióidőnket a beavatkozásra.
Szóval, miért nélkülözhetetlen logisztikai környezetben is a terv? Hogy eltérhessünk tőle! ☺️
Könyvajánló
A lean világa a tapasztalatszerzésen, és annak megosztásán alapul. Lássuk be, íróasztalunk mögé bújva nehéz valós tapasztalatot szerezni, ahhoz bizony meg kell látogatni a gembát, vagyis a munkavégzés helyét.
A Gemba-séták című könyv szerzője Jim Womack, a lean szakma egyik legismertebb képviselője, több mint 30 évet töltött azzal, hogy különböző vállalatok gembáját járta be. Szerencsénkre Jim összegyűjtötte és rendszerezte a tanulni vágyóknak legfontosabb beszámolóit. Céged méretétől, és iparágtól függetlenül hasznos, és gondolatébresztő lesz számodra, ha egy leanes szemüvegén keresztül láthatod ezeket a vállalatokat.
Az egyik legfontosabb elv, amit mindig tarts észben:
“Menj, nézd meg, kérdezd meg, miért, és tanúsíts tiszteletet!“
