- Emlékszel még a jeledre az óvodából?
- Emlékszel még arra, hogy az osztálytermek falát képekkel és folyamatábrákkal díszítettétek a könnyebb megértés érdekében?
- Miért felejtettük el ezeket a rendkívül egyszerű, mégis hatékony módszereket?
Az Elemi lean című könyv többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Részlet az Elemi lean című könyvből
Az elolvasásához szükséges idő: kb. 1 perc
Szerző: Robert O. Martichenko
Fordította: Bányász Réka
Illusztráció: Liz Maute
“Én kocsival megyek az iskolához, de a feleségemmel együtt azt szeretnénk, ha Abbey a testvérével menne, és kipróbálná az iskolabuszt. Megígérem, hogy követem a buszt, és az iskola bejáratánál találkozunk. Corinne letérdel Abbey elé, és egy kartonból kivágott méhecskét tűz a blúzára, amelyen ez áll: „Első nap az első osztályban.”
– Ó – mondom Corinne-nak –, tetszik ez a kitűző. Ez valami új? Nem emlékszem, hogy Emilee-nek lett volna ilyen, amikor elkezdte az első osztályt.
– Az iskola tavaly kezdte használni ezeket – így Corinne. – Ez a többi gyereknek, a tanároknak, kisegítőknek, mindenkinek megkönnyíti, hogy észrevegyék, ki elsős, és segíteni tudjanak neki – mondja, aztán kihúz még valamit a táskájából. – Ezt pedig neked kell viselned – és idead egy nyakba akasztható táblácskát a következő felirattal: „Látogató szülő”.
– Mi ez? – kérdem.
– Ezt kell hordanod az iskolában – mondja Corinne. – Hasonló Abbey méhecskéjéhez; így azonosítják a kísérő szülőket.
Még elmondanám, milyen nagyszerű ez a vizuális irányítás, de már hallom a lányaimat a hallban:
– Gyere már, Apa, elkésünk! – kiáltja Abbey, és már félig kint van az ajtón.
Anyukája és én kilépünk a ház elé. Megkérdezem Corinne-t, mikor is kell a busznak érkeznie, és nagyon remélem, hogy nem úgy hangzik, mintha teljesen tájékozatlan apuka volnék – ami előfordul velem néhanap.
– Nyolc huszonkettőkor – feleli Corinne. – Benne van a helyi újságban, emlékszel? Az este mutattam neked – és megjegyzését könyökével nyomatékosítja a bordáimon.
– Képesek ennyire pontosnak lenni? – kérdem.
– Gondolom, megfigyelték, mennyi idő az út a felszálló gyerekek számától függően – mondja – Szoros időbeosztás, de azt hiszem, így kell megtervezniük, hogy ennyi gyereket időben fel tudjanak venni.
Odaérünk a buszmegállóba, ahol más környékbeli szülők és gyerekek is várakoznak. A tanulók csoportokban állnak, vannak köztük középiskolások, általános iskolások és azok, akik a Williams Általános Iskolába tartanak. Hangosan gondolkodom:
– Remélem, hogy Abbey és Emilee jó buszra szállnak!
Befut egy élénksárga iskolabusz, és Abbey izgatottan az ajtóhoz siet. A sofőr hamar észreveszi a méhecskés táblát, és kiszól:
– A te buszod is mindjárt jön, kisasszony, ez most a Daniel County Középiskolába megy!
Abbey visszaszalad hozzám, az iskolások felmasíroznak, és a busz továbbmegy. Nemsokára megjelenik a mi buszunk, erre már a Williams Általános Iskolába menők szállnak fel. Megnyugtató látni, hogy milyen jó szolgálatot tesz az azonosító: Abbey nem téveszthette el a buszát. Közben drága rakományunk a családi fényképezőgépek kattogásától kísérve már fel is jutott, és ezzel elkezdődik Abbey első teljes iskolai napja.”
- Most ismerkedsz a lean szemlélettel?
- Szeretnéd a vállalat minden szintjén elterjeszteni a lean alapjait?
- Egyszerű, rövid, érthető összefoglalót keresel a lean alapjairól?
- Hosszú évek óta leanesként dolgozol, a családod mégsem érti, mit is csinálsz?
Rendeld meg a könyvet, és kukkants be egy általános iskola falai mögé egy leanes szemüvegén keresztül!
A könyv megjelenését támogatta:
