Nem az eszköz a cél

Nem az eszköz a cél!
Tools Are Not the Purpose

A cikk elolvasásához szükséges idő: kb. 4 perc

Írta: Eric Ethington
2011. október 24.

Tracey utolsó cikke, az „A3 eszköz vagy folyamat? Mindkettő…”, a szívemből szólt és további gondolkozásra késztetett (remek munka Tracey!). Szeretnék megosztani egy történetet, ami ezt támasztja alá.

„Eric, emlékezz, nem az eszköz a cél!”

Ezek a szavak még mindig visszhangoznak a fülemben. Egyike volt személyes megvilágosodásom napjainak, amikor sok dolog letisztult számomra. Ott álltam, miközben Yamada-san bámult vissza rám ritka mosolyainak egyikével. Diplomás ipari mérnök voltam, többféle beosztásban szerzett sok éves tapasztalattal a tarsolyomban. Túl voltunk a korai ’80-as évek minőségi körökkel fűszerezett, folyamatos fejlesztések „fázisain”, a késői ’80-as évek „JIT for America!” hullámán, és a kaizen eseményekkel tarkított szinkronizált termelésen a korai ’90 –es években. És akkor – a késői ’90-es években – épp próbáltuk a folyamatos fejlesztési tevékenységünket a következő szintre emelni.

Meg voltam áldva azzal a lehetőséggel, hogy együtt dolgozhattam sok remek sensei-vel (tanárral), azonban ő különösen átformálta nézőpontomat a folyamatos fejlesztést illetően. Addig a pillanatig minden erőmmel a következő eszköz megértésére és alkalmazására fókuszáltam. Sőt mi több, lépések sorozatait kerestem, egy ellenőrzőlistát, amelybe az eszközöket rendezhettem. Az eszközök naprakész ismeretével és tapasztalataim által kifejlesztett lépések ellenőrzőlistájával felfegyverezve, azt gondoltam, bármely területen, bármilyen problémát meg tudok oldani. Mindezek felett azt gondoltam, hátra tudom hagyni ezt a tudást és ellenőrzőlistát, lehetővé téve, hogy az adott terület saját maga folytassa a problémamegoldást.

Azonban frusztrált voltam. Kezdeményezéseink nem voltak sikeresek. Gyakran késtünk a megvalósítással, nem jöttek a várt eredmények, és folyamatosan túlléptük a költségkeretet. Arról pedig ne is beszéljünk, milyen „jók” voltunk az elért eredmények fenntartásában. Az új sensei megjelenésével felcsillant a remény. Épp most fejeztünk be egy sikeres átalakítást az egyik összeszerelő sorunkon. Mindezt ráadásul időben, a költségvetés keretein belül, és jelentősen alacsonyabb gyártási költségeket eredményezve pont abban az időszakban, amikor az vállalatunk szempontjából kritikus volt. „Egy sor kész, kilenc még hátra van”- gondoltam. Készen álltam továbblépni a következő szalagunkra az „eszköz/ellenőrzőlista” mentalitásommal.

Ekkor állított le a sensei. A következő sor más volt. Nem a felszínen, de amikor az ember közelről megfigyelte, nagyon eltért az előzőtől. Más termékmix, más szaktudás, más vevők, más kritikus jellemzők – és a lista akár a végtelenségig folytatható. Nem tudom, miért visszhangzott a fejemben akkor annyira a „Nem az eszköz a cél!”gondolat, de egyszer csak leesett a tantusz.

lean_emberek (1)Rájöttem, hogy az eszközök abszolút nélkülözhetetlenek, azonban soha nem válhatnak egy fejlesztés céljává, mivel ez esetben gyakran foganatosítunk olyan ellenintézkedéseket, amelyek nem a problémánk gyökerét szüntetik meg. Elfeledkezünk arról, hogy problémáról-problémára, projektről-projektre sok minden változik. Ami nem változik, hogy sikeresnek kell lennünk (időben, a költségkeret tartásában, a pénzügyi hatások elérésében, az eredmények fenntartásában). Továbbá a projekt összes fázisában támaszkodni kell másokra annak megértése, elemzése, javaslatainak kidolgozása, kivitelezése és eredményeinek fenntartása során. Az A3, mint folyamat segít mindezt elérni. A sensei mindenekelőtt azt mondta nekem, hogy ELŐSZÖR mindig lépjünk hátra és igazán értsük meg a helyzetet. Szemléljük a folyamatot! Mi történik valójában? Mi az IGAZI probléma? Nem az a cél, hogy átrendezzük a gyártósort! Szükség van eredményre, egy célzott problémára! Azt is többször mondta nekem, hogy a „A kaizen nem hobbi”.

Most feltehetik a kérdést: „hogyan vonatkozik ez rám?”. Azt gondolom, hogy Tracey alapvető üzenetét nem lehet eléggé kihangsúlyozni: MINDKETTŐ, eszközök és a folyamatok egyaránt lényegesek. Az eszközök valóban hasznosak és erőteljesek – de csak másodlagosak. Ezért fektet egy coach – mint Tracey, David és én – olyan sok energiát annak kihangsúlyozására, hogy mindegy milyen eszköz áll rendelkezésünkre, mély elemzés ELŐTT értsük meg a szituációt. Ezért fordulhat elő az, hogy gyakran követeljük a jelenállapot pontosabb megértését, mielőtt továbblépnénk az eszközök megvitatására. Ne feledjük a Charles Kettering idézetet: „Egy jól meghatározott probléma, egy félig megoldott probléma.” Tehát irány a gemba, és kezdjük a helyzet alapos megfigyelésével, megértésével!

Forrás: lean.org
A cikk eredeti, angol nyelvű változata itt olvasható.

Kérjük, amennyiben a fordítással kapcsolatban észrevétele van, jelezze azt az info@lean.org.hu e-mail címen.